DÁJBUKÁT DÁVID HÁZA
Építtető: Dájbukát Dávid (1825-1899)
Építés ideje: 1866
Egykori rendeltetése: Kereskedő- és lakóház
Mai rendeltetése: Székely Határőr Emlékközpont
Mai tulajdonosa: Szépvízi Polgármesteri Hivatal
Az épület kéményen található felirat szerint ez a ház 1866-ban épült, és a D. D. monogram az építtető Dájbukát Dávid (1825–1899) nevére utal. Dájbukát Dávid szépvízi kereskedő és feleségének, Fejér Veronikának (1840–1900) Száva István adatai szerint 12 gyereke született, ebből öt érte meg a felnőttkort. Közülük a legfiatalabb volt ifj. Dájbukát Dávid (1886–1954) kereskedő, aki ugyanebben a házban élt és valószínűleg ugyanitt lakott testvére, Dájbukát Antal (1865–1931), a Szentháromság Segélyegyesület aligazgatója, akivel közösen működtették a vegyeskereskedést.
Bicsok Zoltán levéltáros adatai szerint ifj. Dájbukát Dávid kereskedelmi tanulmányokat végzett Brassóban. Az első világháború idején a 82. székely gyalogezrednél szolgált. Érdemeiért Károly-csapatkeresztet kapott. 1941-től ő volt a szépvízi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke. Első felesége Fejér Mária (1892–1932) volt, gyermekeik: Sára (1916), Rozália (1918), Mária (1920), Ilona (1923), Éva (1927, egyes iratokban Elvira) és Anna (1928). Második, Fejér Juliánnával (1893–?) kötött házasságából született Vera (1934) nevű leánya, tehát összesen hét leánygyermeket nevelt fel.
A kommunizmus hatalomra jutása után, 1949 március 2-án, a 83-as törvény értelmében, kitelepítették, elkobozták minden vagyonát, és Székelyudvarhelyen lett kényszerlakhelyes. A korabeli sajtóban ugyanakkor lejáratókampány kezdődött a szépvízi kereskedők, vállalkozók és kulákok ellen. Házaikat „a nép” vette birtokába, vagyis a község adminisztrálásába került. Az épületben a későbbiekben iskolai bentlakás kapott helyet, itt volt az óvoda az 1950-es évek végéig, majd az öregotthon is használta.
1989 után az örökösök kártérítést kaptak az épületért, amely a községnek maradt. 2021 augusztusában itt nyitották meg a Szépvízért Egyesület által működtetett Székely Határőr Emlékközpontot.
Idősek emlékeiből
„Dájbukát Dávidék laktak benne. Üzlet volt, ott van az a bejárat, ajtók, balról, az üzlet volt bent. A kommunisták elvették és kitiltották innen a lakásból. El kellett meneküljenek. Jó lelkű ember volt, adott kölcsön pénzt a magyaroknak, és nem kamatra. Ott az édesanyám látta, Udvarhelyen a piacon árulták a kakast. A ruhákért, amik itt maradtak, itteni egyes emberek feltörték a lakást, és vitték az ingeket, bédugták ide kereken a derekuk köré, a ruhát, a párnát, ilyesmit. Tehát úgy kisemmizték, kisemmizték.” (Péter Miklós)