DOBÁL HÁZ

Építtetője: A Fejér család

Épült: 19. sz. vége

Egykori rendeltetése: Kereskedő- és lakóház

Mai rendeltetése: -

Mai tulajdonosa: Ferencz Tibor

​

       Eredetileg a Fejér család egyik ágának tulajdonát képezte. Később a Dobál család tulajdonába került. A Dobál testvéreknek gőzmalma, fűrészüzeme volt a községben. Az egyik testvérnek, Dobál Józsefnek a lánya dr. Hurubeanu Liviu-hoz ment férjhez, így 1941 után ebben a házban volt a község orvosi rendelője is. Az 1970-80-as években az idősek szerint cukrászda volt az épületben. A patak túloldalán a kőhíd mellett volt a bank, ami helyi jelleggel működött. Az épület Dobál József tulajdona volt. Banktisztviselők Zakariás Gerő és Fejér Bálint voltak.

Részletek A szépvízi örmény örökség és emlékház c. dokumentációból, összeállította: Daczó Katalin

   

      Idősek emlékeiből

       „Dobál János és József testvérek voltak, József vénlegény volt, a vagyon és az épületek közösek voltak. Talán az egyik Dobál volt, aki uzsorakamatra adott kölcsönt, és kegyetlenül be is hajtotta. Nem mondják a nevét, mert a föld is kiveti.” (Ferencz Orsolya)

​

       „Például Dobálnak mi volt a felfogása? Mert földbirtokot is nagyon sokat vásároltak. Nagyon sokat. És ugye, hogyha a székely ember kölcsönt vett fel, vagy meg tudta adni, vagy nem tudta megadni. Akkor a gazda megmutatta a földterületet, – mert azt kötötték le –, hogy ha nem tudja megadni az adósságot, akkor a föld a bankáré lesz. És azt mondta a bankár a szolgának, na nézd meg, jól jegyezd meg, mert ez a miénk lesz. És általában nem is tudták megadni. De hát ez ma is így van, tulajdonképpen ez nem változott semmi. Ha valaki nem tudja megadni az adósságot, akkor amit lekötött, az el is megy. (…) De hát neki már annyi volt, hogy nem, nem csak ebből gazdagodott meg. Nagyon gazdagok voltak. Rengeteg földterületük volt nem csak itt, hanem a Gyimesekben, és mindenhol. Az biztos, hogy okos emberek is voltak, jó kereskedők.” (Ferencz Jolán)

​

       „A Dobáléké malom volt és fűrészüzem. Egy gőzgép hajtotta mindkettőt. Régebben, amikor működött a malom, rendes istálló volt az állatoknak, kellett békötni télbe, mert sokszor napokat kellett várni. Éjjel-nappal ment a malom. A két testvér ott volt állandóan, szerre. Most kivette egy vállalkozó és gattert, asztalosműhelyt csinált oda.” (Albert Lajos)